Miközben a tegnapból a mába lépek, gondolatban már a holnapban járok. Vajon mi lesz holnap? Mit hoz a soron levő -jelen esetben-2008-as esztendő? Milyen jövő vár rám, családomra, székely falumra, a magyarságra, a világra? Az előre eltervezett, részben kiszámítható dolgok szerencsés megvalósítása mellett elkerülhetetlenül részem lesz csalódásban, igazságtalan megítélésben, családi-és világraszóló kisebb-nagyobb megrázkódtatásokban. Csalódásomat, fájdalmamat csak saját lelki életem rendezettsége, kiegyensúlyozott erkölcsi mértéktartásom, a különböző (családi -munkahelyi-szomszédsági-) közösségi szinteken létező jó emberi kapcsolataim tudják elviselhetővé tenni.

   Ha jókor-még ma!- felismerem, felismerjük saját helyünk és szerepünk az elrendelt időben , akkor a mindennapi-sokszor unott, de szükséges-teendőink mellett tudunk tenni a holnapért is. Napjainkban mindenkit foglalkoztat, sokunkat zavar, már-már irritál a mindent átfogó globalizáció (termékek, jelenségek egész világot átfogó volta, a z egyes országok, vidékek sajátosságainak elvesztése, beleolvadás a nagy egészbe, színtelenné válás...). Nem hiába, miközben áldásait boldogan fogadjuk, sőt igényeljük. Ez így rendjén is lenne, ha a globalizáció szemtelen módon nem szedné áldozatait, óriási reklámáradatot zúdítva az emberre. Kellő emberi tartás nélkül, a reklám hatására, az anyagiakat eszeveszetten hajszolva,

félő, hogy némelykor meggondolatlanul cselekszünk, jövőnk, gyermekeink jövője rovására.  Megtörténhet, hogy a globalizáció oltárán feláldozzuk múltunk tárgyi emlékeit, kritikátlanul kidobva mindent életünkből, ami régi, jóllehet elődeink keze munkáját őrző, nem jellegtelen használati tárgyról, ruházati darabról, bútorról, avagy éppen parasztházról van szó.  Örvendetes lenne, ha a továbbiakban a székely ember jellegzetes konokságával tennénk a dolgunkat: az élet átadásán, fenntartásán túlmenően, hagyományőrzéssel, tárgyi-szellemi örökségünk megbecsülésével, minél teljesebb átörökítésével üzennénk a jövőnek. Jó lenne, ha mihamarabb a csíkszentdomokosi, lövétei, kozmási és más települések példáját követve közös otthont, TÁJHÁZAT készíthetnénk múltunk elemeiből-a jövőnek Addig is, amíg ez bekövetkezik, tűrjük meg otthonunk védett zugában nagyanyáink féltő gonddal készített kelengye-darabjait, dédapáink munkaeszközeit. Összehangolt értékmentésre van szükség minden felelős tényező, minden idős, avagy fiatal részéről.                                                                

     Értékmentés céllal ez év folyamán néhányan - szám szerint ötön - megalakítottuk az    ÉLŐ EMLÉKEZET  EGYESÜLET -et. Számítva sok új tagra, illetve pártoló tagra, valamint számos támogatóra, próbálunk tervszerűen is tenni értékeink mentéséért. Egyesületünk elsősorban szellemi kincseket szándékszik felvillantani a feledés homályából, faluközösségünk idős-idősödő tagjaira alapozva, a fiatalok segítségével.

      Bizakodva mindannyiunk közös értékmegőrző akarásában áldott Karácsonyt és békés, boldog Új évet kívánok az Élő emlékezet Egyesület nevében.

  Szabó Magdolna 

önkormányzati képviselő