• Működési szakterület – kultúra, hagyományőrzés, íjászat, lovasíjászat, természetes lókiképzés
• A szervezet vezetője: Adorjáni Szabó Lajos, Zakariás Gergely
• Székhely: Csíkcsicsó
• Levelezési cím: Csíkcsicsó, Főut 660 sz., Hargita megye.
Bizonyítottak: számíthatnak egymásra a székely lovasok
Közel 500 kilométer, több mint 300 lovas, folyamatos váltó lovaglás 53 óra alatt három székelyföldi megyén át – elérte célját a Székely Lovasok Székelyföldért lovas váltó. Járt a székely zászló kézről kézre, lebegett a lovasok kezében napsütésben, szélben, esőben, napfény és holdsugár megvilágításában, éjjel-nappal megállás nélkül, míg végül vasárnap délután visszakerült ugyanabba a kézbe, aki útnak indította.
Lutz Levente főszervező a zászló ünnepélyes fogadásakor Csíkcsicsóban nem csupán az utolsó váltót fogadta, hanem azt a csaknem nyolcvan lovast is, akik részt vettek az eseményen, de immár ló nélkül jelentek meg a záró programon.
Értékelése szerint a rendezvény már megkezdése előtt elérte célját, hiszen már a szervezés alatt sikerült összefogni három megye lovasait, sportolókat és hobbi lovasokat, ugyanakkor a székely lovasok az összefogás példája által felhívták a figyelmet az összetartozásra és arra, hogy van, kire számítani. „Mindenki kellő komolysággal állt a megmérettetéshez. A legfontosabb hozadéka pedig az, hogy tudjuk, van, akire számíthatunk, tudjuk, hogy valaki vár, amikor át kell venni a stafétát. Ha ez a valós életben is így történik, akkor beszélhetünk közösségről, így van jövője a székelységnek” – fogalmazott a fogadó ünnepségen az esemény ötletgazdája, Lutz Levente.
A zászló útja. Az Erdélyi Lovas a staféta majd minden pillanatáról tudósított. Augusztus 15-én reggel fél hat körül indult útnak a lovas váltó, egy óra múlva már meg is történt az első váltás Csíkmadaras északi kijáratánál. Csíkmadarasról Marosfőre érkezett a staféta, ahol még kilenc óra előtt sikerült átvenniük a gyergyóiaknak és nem egészen két és fél óra alatt beérni vele Gyergyószentmiklósra. A Gyergyói-medence lovasai innen három váltóban vitték tovább a székely zászlót, valamint a rózsafűzérből, az árpád-sávos zászlóból és a nyomkövetőből (GPS) álló stafétát. Mielőtt a nap leszentült, a csomafalviak át is adták a kis csomagocskát az udvarhelyieknek, akiknek az éjszaka idején kellett lovagolniuk, ám minden nehézség nélkül teljesítették a rájuk bízott feladatot. Az erdőben vezető nehéz útszakaszt sötétben, esőben, ködben, de lelkileg feltöltődve sikerült megtenniük és szombaton délelőtt 11 óra előtt már a megyehatáron kívántak jó utat a háromszékieknek, hogy a váltólovaglást a maguk szakaszán sikerre vigyék.Bár az időjárás nem segítette a komfort érzetet, talán éppen az eső és a szél miatt haladt gyorsabban a váltó: újabb tizenegynéhány óra után, vasárnap reggel már Csíkszentimrén haladt át a váltó, délre pedig Csíksomlyón, a kegytemplom közelében pihent meg pár percre. A staféta vasárnap délután fél kettőre érkezett haza Csíkcsicsóba, 500 kilométer után a főszervező fogadta a több mint két napja úton lévő székely zászlót, melyre ez idő alatt rengeteg szalag felkerült: minden település, melyen áthaladt a váltó rátűzött egy szalagot.ár a GPS készülék 425 kilométert jelzett, a lovasok ennél jóval többet tettek meg lóháton, ugyanis előfordult, hogy lemerült a készülék, vagy voltak olyan szakaszok is, ahol nem tudta fogni a műhold jelét. És bár a lovasok száma az összesítés szerint több mint háromszázra tehető, ennél jóval többen részt vettek a kezdeményezésben, hiszen a településeken nagyon sokan várták és ünnepélyesen fogadták a stafétát, de az eseménynek részesei voltak olyan jóhiszemű emberek is, akik a lovak és a lovasok elszállásolásában, megvendégelésében, szállításában segédkeztek, ahol erre volt szükség, hogy a váltó fennakadások és megállás nélkül haladhasson. A paták ismerős és megszokott kopogása csak egy időre hallgatott el, a kezdeményezésnek jövőben a tervek szerint folytatása lesz.
Ló és ember kapcsolata
Csíkcsicsóban, a falunapok rendezvénysorozatának keretén belül, szombaton egy 11 éves kislány, Lutz Eszter, természetes lókiképző bemutatóját csodálhattuk meg. Nem túlzok, ha azt állítom, sokan tátott szájjal követtük figyelemmel, ahogy Eszter Aranylóval dolgozott. Édesapja, Lutz Levente vezette be kislányát a természetes lókiképzés varázslatos világába, ahol a ló az ember társa, készséggel követi és teszi, amit elvárnak tőle, anélkül, hogy erőszakkal kényszerítenék bármire. Erre kiváló példa volt Eszter bemutatója. Magával ragadó élmény volt látni, ahogy egy törékeny kislány gyengéd, de határozott utasításokkal éri el mindazt, amit meg szeretne mutatni abból, amit számára a ló és ember kapcsolata jelent.
A bemutató után feltettem pár kérdést Eszternek:
-Mióta foglalkozol lovakkal?
-Nagyon pici korom óta, nem emlékszem hány éves lehettem… (szerk. megj.: Édesapja elmondása szerint, 3 éves korától van kapcsolata lovakkal.)
-Mit gondolsz a lovakról?
-Jó velük lenni, mert a társaságuk mindig megvigasztal.
-Minden ló vagy csak a te lovad?
-Minden ló.
-Ha jól tuom, Holló a te lovad. Hogy került hozzád?
-Régebb az édesapámé volt, de aztán eladta és megvette Aranyt (szerk. megj. Aranyló látható a fényképeken.). Hollónak fájt a lába, ezért vágóhídra akarták vinni, de én az elsőáldozási pénzemből megvettem. Azóta az én lovam.
-Mit tanultál te a lovaktól?
-Például megtanultam velük beszélgetni, barátkozni, a nyelvükön beszélni és még sok más mindent.
-Mondanál példát?
-Azt, hogy hogy kell barátnak lenni az emberrel, meg ilyenek. Ők mindig türelmesek hozzám.
-Mi leszel, ha nagy leszel, lovakkal szeretnél foglalkozni?
-Igen, a barátnőmmel úgy tervezzük, hogy nyitunk majd egy lovardát.
-Mit üzennél azoknak a gyerekeknek, akik esetleg félnek a lovaktól?
-Hogy nincs értelme félni tőlük, mert nem bántanak egyáltalán. Ha ütik-verik őket, akkor bánthatnak, de ha kedvesek vagyunk velük, akkor ők is szeretnek és kedvesek.
-Szerinted hogyan kell elkezdeni barátkozni egy lóval?
-Először csak a földről kellene vele foglalkozni. Simogatni, beszélni hozzá, egyedül kéne lenni vele és türelmesnek lenni.
Videó>>
Izgalmas lovas rendezvényt hozott tető alá a csíkcsicsói Csodaszarvas Lovasíjász Egyesület. A II. Nyílvesszőfutam résztvevőinek nagyjából három kilométeres, pályán kellett bizonyítaniuk, hogy nemcsak szeretnek, hanem tudnak is lovagolni.
Lutz Levente, szervező Csodaszarvas Lovasíjász Egyesület, Csíkcsicsó: „A pálya körülbelül 3 kilométer hosszú, könnyű akadályokkal, amelyekkel a kezdő lovasok is megbirkózhatnak. A terepviszonyok picit nehezebbek, patakban, szurdokban, meredek lejtőn kell végigmenjenek a lovasok. Háromszáz méter hosszú vágtaszakaszok is vannak a pályán. A verseny alapötlete az volt, hogy szervezzünk egy olyan lovas rendezvényt, ahol a profi és az amatőr lovasok, sportra idomított lovakkal, illetve a lovaglást kedvelő gazdák is részt vehetnek, első sorban igavonásra idomított állataikkal.
Ez az első ilyen jellegű versenyünk, ebből nagyon sokat tanultunk. Jövőre igyekszünk majd korrigálni a hibákat, elkerülni a szervezői bakikat. Láttuk azt is, hogyan megy végig a mezőny a pályánkon, ebből okulva, feltehetően jövőre újabb, az ideinél hosszabb és nehezebb pályát jelölünk ki. Valószínű jövőre szétválasszuk a felnőtt és ifjúsági, valamint gyerek kategóriákat, hogy minden lovas egyenlő eséllyel indulhasson a versenyen.”
III. Történelmi Székely Íjászverseny Csíkcsaracsóban
Harmadik alkalommal szervezték meg a hagyományos íjászat kedvelői számára a III. Történelmi Székely Íjászversenyt Csíkcsaracsóba ami egyben az egykori iskola ifjúsági központtá alakított épületének avatórendezvénye is volt.
A háromnaposra tervezett rendezvénysorozat több versenyszámban is biztosított lehetőséget az íjászat kedvelőinek a megmérettetésre. Volt céllövészet álló, illetve mozgó célpontra, hasonló a helyzet a lőállást illetően is: nemcsak álló, hanem mozgó helyzetből de volt távlövészet is.
Videó>>
Idén a szervezők előadássorozattal vezették fel a rendezvényt. A csaracsói ifjúsági központnál Dezső Tibor Attila, madéfalvi református lelkész, művészettörténész A természet-es világunk, a természet-és világunk címmel szerdán, augusztus 1.-én tartott előadást, csütörtökön este Balla Ede Zsolt Szent Földünk Rajza című előadást tekinthettük meg az érdeklődők. Az előadássorozatot pénteken este Antal Imre A székely házról tartott előadása zárta.
Adorjáni Szabó Hajnal
Videó: II. Történelmi Székely Íjászverseny előzetes>>
Videó: Lovas zarándoklat Ópusztaszerre (indulás)>>
Videó: Lovas zarándoklat Ópusztaszerre (néhány napja úton)>>
• A szervezet vezetője: Adorjáni Szabó Lajos, Zakariás Gergely
• Székhely: Csíkcsicsó
• Levelezési cím: Csíkcsicsó, Főut 660 sz., Hargita megye.
Bizonyítottak: számíthatnak egymásra a székely lovasok
Közel 500 kilométer, több mint 300 lovas, folyamatos váltó lovaglás 53 óra alatt három székelyföldi megyén át – elérte célját a Székely Lovasok Székelyföldért lovas váltó. Járt a székely zászló kézről kézre, lebegett a lovasok kezében napsütésben, szélben, esőben, napfény és holdsugár megvilágításában, éjjel-nappal megállás nélkül, míg végül vasárnap délután visszakerült ugyanabba a kézbe, aki útnak indította.
Lutz Levente főszervező a zászló ünnepélyes fogadásakor Csíkcsicsóban nem csupán az utolsó váltót fogadta, hanem azt a csaknem nyolcvan lovast is, akik részt vettek az eseményen, de immár ló nélkül jelentek meg a záró programon.
Értékelése szerint a rendezvény már megkezdése előtt elérte célját, hiszen már a szervezés alatt sikerült összefogni három megye lovasait, sportolókat és hobbi lovasokat, ugyanakkor a székely lovasok az összefogás példája által felhívták a figyelmet az összetartozásra és arra, hogy van, kire számítani. „Mindenki kellő komolysággal állt a megmérettetéshez. A legfontosabb hozadéka pedig az, hogy tudjuk, van, akire számíthatunk, tudjuk, hogy valaki vár, amikor át kell venni a stafétát. Ha ez a valós életben is így történik, akkor beszélhetünk közösségről, így van jövője a székelységnek” – fogalmazott a fogadó ünnepségen az esemény ötletgazdája, Lutz Levente.
A zászló útja. Az Erdélyi Lovas a staféta majd minden pillanatáról tudósított. Augusztus 15-én reggel fél hat körül indult útnak a lovas váltó, egy óra múlva már meg is történt az első váltás Csíkmadaras északi kijáratánál. Csíkmadarasról Marosfőre érkezett a staféta, ahol még kilenc óra előtt sikerült átvenniük a gyergyóiaknak és nem egészen két és fél óra alatt beérni vele Gyergyószentmiklósra. A Gyergyói-medence lovasai innen három váltóban vitték tovább a székely zászlót, valamint a rózsafűzérből, az árpád-sávos zászlóból és a nyomkövetőből (GPS) álló stafétát. Mielőtt a nap leszentült, a csomafalviak át is adták a kis csomagocskát az udvarhelyieknek, akiknek az éjszaka idején kellett lovagolniuk, ám minden nehézség nélkül teljesítették a rájuk bízott feladatot. Az erdőben vezető nehéz útszakaszt sötétben, esőben, ködben, de lelkileg feltöltődve sikerült megtenniük és szombaton délelőtt 11 óra előtt már a megyehatáron kívántak jó utat a háromszékieknek, hogy a váltólovaglást a maguk szakaszán sikerre vigyék.Bár az időjárás nem segítette a komfort érzetet, talán éppen az eső és a szél miatt haladt gyorsabban a váltó: újabb tizenegynéhány óra után, vasárnap reggel már Csíkszentimrén haladt át a váltó, délre pedig Csíksomlyón, a kegytemplom közelében pihent meg pár percre. A staféta vasárnap délután fél kettőre érkezett haza Csíkcsicsóba, 500 kilométer után a főszervező fogadta a több mint két napja úton lévő székely zászlót, melyre ez idő alatt rengeteg szalag felkerült: minden település, melyen áthaladt a váltó rátűzött egy szalagot.ár a GPS készülék 425 kilométert jelzett, a lovasok ennél jóval többet tettek meg lóháton, ugyanis előfordult, hogy lemerült a készülék, vagy voltak olyan szakaszok is, ahol nem tudta fogni a műhold jelét. És bár a lovasok száma az összesítés szerint több mint háromszázra tehető, ennél jóval többen részt vettek a kezdeményezésben, hiszen a településeken nagyon sokan várták és ünnepélyesen fogadták a stafétát, de az eseménynek részesei voltak olyan jóhiszemű emberek is, akik a lovak és a lovasok elszállásolásában, megvendégelésében, szállításában segédkeztek, ahol erre volt szükség, hogy a váltó fennakadások és megállás nélkül haladhasson. A paták ismerős és megszokott kopogása csak egy időre hallgatott el, a kezdeményezésnek jövőben a tervek szerint folytatása lesz.
Ló és ember kapcsolata
Csíkcsicsóban, a falunapok rendezvénysorozatának keretén belül, szombaton egy 11 éves kislány, Lutz Eszter, természetes lókiképző bemutatóját csodálhattuk meg. Nem túlzok, ha azt állítom, sokan tátott szájjal követtük figyelemmel, ahogy Eszter Aranylóval dolgozott. Édesapja, Lutz Levente vezette be kislányát a természetes lókiképzés varázslatos világába, ahol a ló az ember társa, készséggel követi és teszi, amit elvárnak tőle, anélkül, hogy erőszakkal kényszerítenék bármire. Erre kiváló példa volt Eszter bemutatója. Magával ragadó élmény volt látni, ahogy egy törékeny kislány gyengéd, de határozott utasításokkal éri el mindazt, amit meg szeretne mutatni abból, amit számára a ló és ember kapcsolata jelent.
A bemutató után feltettem pár kérdést Eszternek:
-Mióta foglalkozol lovakkal?
-Nagyon pici korom óta, nem emlékszem hány éves lehettem… (szerk. megj.: Édesapja elmondása szerint, 3 éves korától van kapcsolata lovakkal.)
-Mit gondolsz a lovakról?
-Jó velük lenni, mert a társaságuk mindig megvigasztal.
-Minden ló vagy csak a te lovad?
-Minden ló.
-Ha jól tuom, Holló a te lovad. Hogy került hozzád?
-Régebb az édesapámé volt, de aztán eladta és megvette Aranyt (szerk. megj. Aranyló látható a fényképeken.). Hollónak fájt a lába, ezért vágóhídra akarták vinni, de én az elsőáldozási pénzemből megvettem. Azóta az én lovam.
-Mit tanultál te a lovaktól?
-Például megtanultam velük beszélgetni, barátkozni, a nyelvükön beszélni és még sok más mindent.
-Mondanál példát?
-Azt, hogy hogy kell barátnak lenni az emberrel, meg ilyenek. Ők mindig türelmesek hozzám.
-Mi leszel, ha nagy leszel, lovakkal szeretnél foglalkozni?
-Igen, a barátnőmmel úgy tervezzük, hogy nyitunk majd egy lovardát.
-Mit üzennél azoknak a gyerekeknek, akik esetleg félnek a lovaktól?
-Hogy nincs értelme félni tőlük, mert nem bántanak egyáltalán. Ha ütik-verik őket, akkor bánthatnak, de ha kedvesek vagyunk velük, akkor ők is szeretnek és kedvesek.
-Szerinted hogyan kell elkezdeni barátkozni egy lóval?
-Először csak a földről kellene vele foglalkozni. Simogatni, beszélni hozzá, egyedül kéne lenni vele és türelmesnek lenni.
Videó>>
Izgalmas lovas rendezvényt hozott tető alá a csíkcsicsói Csodaszarvas Lovasíjász Egyesület. A II. Nyílvesszőfutam résztvevőinek nagyjából három kilométeres, pályán kellett bizonyítaniuk, hogy nemcsak szeretnek, hanem tudnak is lovagolni.
Lutz Levente, szervező Csodaszarvas Lovasíjász Egyesület, Csíkcsicsó: „A pálya körülbelül 3 kilométer hosszú, könnyű akadályokkal, amelyekkel a kezdő lovasok is megbirkózhatnak. A terepviszonyok picit nehezebbek, patakban, szurdokban, meredek lejtőn kell végigmenjenek a lovasok. Háromszáz méter hosszú vágtaszakaszok is vannak a pályán. A verseny alapötlete az volt, hogy szervezzünk egy olyan lovas rendezvényt, ahol a profi és az amatőr lovasok, sportra idomított lovakkal, illetve a lovaglást kedvelő gazdák is részt vehetnek, első sorban igavonásra idomított állataikkal.
Ez az első ilyen jellegű versenyünk, ebből nagyon sokat tanultunk. Jövőre igyekszünk majd korrigálni a hibákat, elkerülni a szervezői bakikat. Láttuk azt is, hogyan megy végig a mezőny a pályánkon, ebből okulva, feltehetően jövőre újabb, az ideinél hosszabb és nehezebb pályát jelölünk ki. Valószínű jövőre szétválasszuk a felnőtt és ifjúsági, valamint gyerek kategóriákat, hogy minden lovas egyenlő eséllyel indulhasson a versenyen.”
III. Történelmi Székely Íjászverseny Csíkcsaracsóban
Harmadik alkalommal szervezték meg a hagyományos íjászat kedvelői számára a III. Történelmi Székely Íjászversenyt Csíkcsaracsóba ami egyben az egykori iskola ifjúsági központtá alakított épületének avatórendezvénye is volt.
A háromnaposra tervezett rendezvénysorozat több versenyszámban is biztosított lehetőséget az íjászat kedvelőinek a megmérettetésre. Volt céllövészet álló, illetve mozgó célpontra, hasonló a helyzet a lőállást illetően is: nemcsak álló, hanem mozgó helyzetből de volt távlövészet is.
Videó>>
Idén a szervezők előadássorozattal vezették fel a rendezvényt. A csaracsói ifjúsági központnál Dezső Tibor Attila, madéfalvi református lelkész, művészettörténész A természet-es világunk, a természet-és világunk címmel szerdán, augusztus 1.-én tartott előadást, csütörtökön este Balla Ede Zsolt Szent Földünk Rajza című előadást tekinthettük meg az érdeklődők. Az előadássorozatot pénteken este Antal Imre A székely házról tartott előadása zárta.
Adorjáni Szabó Hajnal
Videó: II. Történelmi Székely Íjászverseny előzetes>>
Videó: Lovas zarándoklat Ópusztaszerre (indulás)>>
Videó: Lovas zarándoklat Ópusztaszerre (néhány napja úton)>>
